aztán egyre messzebb távolodott a valóság és az illúzió határmezsgyéjétől..
Mesterkélt.Mondvacsinált.Mű.
Álszent.Álca.
nem-nem..semmi pánik..nem valami új keressünk-minden-betűvel-egy-szót-2-perc-alatt-játék megszállottjává váltam.. szó sincs róla..csupán ezek a szavak jutottak eszembe az imént..ennyi.. Akár azok is eszembe juthattak volna,hogy :
..próbáltam én már visszaszívni a szavakat a számba, próbáltam én már feloldódni egy műanyag pohárba, s próbáltam én már kívánságot dugni a mélyedésbe, kompenzálni a felettes énem látomásért cserébe, és próbáltam én már zseblámpával világítani az égre, a csillagokat csókolózás közben kapni a lencsevégre
- Arra gondoltam... te és én... talán elmehetnénk valahová... együtt. Mostanában. Ma. Most azonnal. Gyere velem, Hanna!- Nem, én... nem hiszem, hogy ez lehetséges.- Miért nem?- Mert azt hiszem, ha mi együtt elmegyünk valahová, attól félek, egy nap, talán nem ma, nem is holnap, de egy nap hirtelen... sírni kezdenék... olyan nagyon, hogy semmi és senki nem állítana meg. És a könnyek megtöltenék a szobát, és én nem kapnék levegőt, magammal rántanálak, és mindketten megfulladnánk.- Megtanulok úszni, Hanna. Esküszöm, megtanulok úszni.
(:
chaplin
"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. De túléltem! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése