Arra a pillanatra megállt körülöttem minden.Ez volt az az érzés, mikor az előzőekben már emlgetett Újpest Központ béli aluljáró barátságos, már-már családias környezetében álldogálva megláttam ezt a két embert a nagy nyüzsgés közepette. Felemelő érzés volt, egyszerűen egy szempillantás alatt olyan jó érzés töltött el, hogy kishíján átbillet az öröm és a sírás metafizikai küszöbén.de azért nem így történt(: 9 hónapja láttam utoljára Olafot. Hosszú idő volt ez, eleinte nehéz volt hozzászokni..ilyenkor meg akarod győzni magad arról, hogy holnap úgy is olyan lesz minden mint eddig volt..nem lesz változás. de lett.És teltek-múltak a hónapok ahogyan az annak rendje és módja szerint szokás..Míg végül elérkezett a nap, mikor mintha csak pár napja váltunk volna el, újra találkoztunk.(: Pfannerrel szintén idejét sem tudom mikor láttuk egymást utoljára..persze itt kisebb távlatokról van szó, lévén, hogy ez az időpont valahol messze-messze a nagybötűs nyár elején lehetett. Nagy volt tehát az öröm, mindenki derült. Aztán elindultak az események. Nem mondom, hogy zökkenőmentesen. A jegyvásárlással voltak némi nehézségeink a pályaudvaron, ám a szívélyes sorbanállóknak köszönhetően sikeresen küzdöttük le ezt az akadályt. Rendkívül jó érzés volt látni, hogy az átlaggal ellentétben milyen segítőkészek és önzetlenek is tudnak lenni az emberek. No, most hogy meg hánytuk vetettük az emebrek viselkedési szokásait a Keleti Pályaudvaron innen és túl...ott tartunk, hogy a vonaton ülünk..Leghátsó kocsi..gyakorlatilag biciklitárolóként funkcionál s egyúttal milyen zseinális is. Míg egy átlagos vagonaban péntek délután /izzadt/emberek tömkelege zsúfolódik be egy légtérbe, ezzel szemben a biciklitárolóként használt utolsó kocsiban mindössze 8 személy számára volt hely. Jó emberek..kis hely..mindenki ismeri a mondást. Itt újfent kedves emberekkel hozott minket össze a sors. Ám sovány vigasz volt ez ahhoz képest, hogy testvérek között is több mint 2(!) órát zötykölődtünk,így családiasan. Meg volt ennek a maga bája azért, voltak nagy mókázások, s egy Baileys is jókor volt jó helyen. Alsózsolcán még betértünk a helyi pubba, hogy úgy mondjam. Látogatóira nézve, meglehetősen tömve volt, lévén, már zárva van ilyentájt a múzeum.Majd megérkeztünk arra a bizonyos helyre, ahol eltöltöttük az elkövetkezendő órákat, házibulinak keresztelve. Több szempontból is fordulópont volt..mondhatni mérföldkő((: Egy már régebbi fogadalom dőlt meg..de ha jobban utána számolunk 3 is. Hisz egyikőnk sem volt kimondottan jó barátságban a áfonyás alkoholos italokkal.. Nah de aztán csak összebarátkoztunk.
Így telt-múlt az idő..Asztal, pad, hintaszék,konyha, nappali, terasz,garázs..innen szólt a zene is..az egyik sokak által kedvelt muzsika volt a we are all prostitutes. Jól kitervelt közreműködésemnek köszönhetően az elálmosodók sem hajtották álomra a fejüket idejekorán. S a mese folytatódott. (: Majd egyszer csak nyugovóra tértünk ki-ki a maga kuckójába. Olaffal még ugyan sikerült maradandó sérülést okoznunk egy furcsamód elhelyezett relukszán..de ettől eltekintve nyugodalmas jóéjszaka volt. no meg persze volt ott egy kaktusz is..de ennek a folyománya már csak hab a tortán. Volt ott az éjjeliszekrényen egy rosszul járó óra ugyebár. Mi meg beleestünk a csapdába. Itt volt az ideje, hogy lemennyünk a konyhába, megnézni van-e valami szimpatikus. Volt, aztán üldögéltünk még egy kicsit, majd rá kellett döbbennünk, hogy még csak fél 7. Így ezzel a lendülettel felmentünk s ismét az alvás hímes mezejére léptünk. Ébredés. fent. lent. itt ott amott. Vonatra várás. Ismét hosszú utazás, vágüls hazaérkezés. Egy szó mint száz, jó volt ez a kis kiruccanás(:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése