van egy ismerősöm....

A bipoláris zavar kétpólusú, hangulati betegséget jelent. Az egyén életében mély depressziós és erősen felhangolt, úgy nevezett mániás epizódok váltják egymást .Gyakran kezdetben évekig csak depressziós időszakokat észlelnek, míg egyszer csak megjelenik a felhangolt, mániás periódus.
Az ilyen beteget drasztikus hangulatingadozások jellemzik, amelyek a teljes feldobottságtól a súlyos depresszió, szomorúság és reménytelenség érzéséig terjedhetnek. Utána megint a felhangoltság állapota következik, amelyet gyakran normális hangulati fázisok is megszakítanak. A hangulatváltások mellett, az energiaszintben és a viselkedésben is jelentős változások figyelhetők meg.

+-

Édekes, ahogy meg tud változni a hozzáállásom a dolgokhoz. Ha nagyon egyszerű példát veszek, akkor így van ez például magával a tejjel..Nem túlzás, hogy utáltam a tejet egy időben..szinte rá sem bírtam nézni, manapság viszont minden nap iszom vagy fél litert..na tessék..de említhetném akár a dió vagy a mák esetét is..melyek ugyan ilyen sorsra jutottak..
Mondhatni ugyanezt vettem észre az emberekhez való hozzáállásomban..persze nem kollekítvan az emberekhez, mint faj..de egy-egy egyedhez fűződő kapcsolatomban..
És nem tölt el jó érzéssel, cseppet sem..viszont akárcsak a mák esetében/kivonva a tejet a reflektorfényből/ itt is felettem álló erőkről van szó..akik ha kedvük szottyan bizony fenekestül képesek felrúgni az addig megszokott állapotokat..

Persze vehetnénk ilyen erőnek az adott személyeket is, akik akarva-akaratlanul változtatják meg bennem a hozzájuk fűzött érzéseimet/érzelmeimet..
amik nagyon képlékenyek tudnak lenni az én esetemben..tényleg,nagyon...sajnos, vagy nem sajnos olyan vagyok, aki nehezen felejt..és egy mások számára jelentéktelen szó vagy tett elég mély nyomot tud hagyni bennem..ez akkor a legrosszabb, ha az illető ezt nem érzi vagy nem tudja felmérni idővel..persze nem radikális esetre kell gondolni...de érzékenységről van szó...talán az átlagnál nagyobb érzékenységről..aminek persze vannak jó, és kevésbé jó hatásai is..
ez a helyzet..és eléggé elgondolkodtató, hogy érdemes-e olyasvalakivel kapcsolatba lépni aki erre nem képes odafigyleni..ami annyit tesz, hogy elvárom, hogy legalább úgy beszéljen/viselkedjen velem valaki, ahogyan azt én teszem vele..máskülönben nem lesz kedvem vele beszélgetni vagy akármilyen kontaktusba kerülni egyátalán..
Bár úgy tűnik, nehezen lehet ezeket az eseteket kikerülni..nem gyakran, de előfordulnak..
persze nyilván mást és mást lehet várni az emberktől..
lehet egyeseket túlbecsülök ilyen téren..túl sokat várnék tőlük?..
viszont úgy érzem ez abszolút pozitív rájuk nézve..
valószínűleg valami olyasmi van a dolog hátterében, hogy éppen azoktól várom/nám a legtöbbet akiket a leginkább szeretek... talán velük szemben vagyok a legérzékenyebb..
a kevésbé kedvelt emberekhez nyilván nem így állok, tőlük nem venném annyira a szivemre..
mert mondjuk.-ööömmm..hidegen őket??..avagy leszarom őket??..igen, igen azt hiszem így mondják a világnak ebben a szegletében..
Úgy látszik, lehet, hogy jobban megéri olyannak lenni, akit éppenséggel nem szívlelek..mint akit nagyon is((:..hát ezen is érdemes morfondírozni..bár tapasztalataim szerint azért vállalják az esetleges kockázatokat és mellékhatásokat;)